Célunk, hogy új összefüggésbe helyezzük a néző számára a hadiipar működésének egy részletét. Képi és verbális nyomozásunk munkanaplója olyan történetet jár körül, amely számunkra – a 80-as években születetteknek – egyszerre ismerős és mégis idegen jelenség. Ismerős, mert a fegyverkezési verseny eseményei mindig is átszőtték a napi híreket. Ugyanakkor idegen, mert ez a terület csak annyira volt ismert számunkra, amennyire a politika engedte, hogy megértsük az összefüggéseit.
Miközben egy lőszer útját követjük nyomon a becsapódástól visszafelé haladva az elkészítéséig, párhuzamosan egy valamikori szocialista hadiüzem és egy hegyi garnizonfalu rejtett történetét is láthatóvá tettük a képzőművészet eszközeivel. Két évig kutattunk levéltárakban, terepmunkák során interjúkat készítettünk, míg kialakult bennünk a kép, ami a periféria elfelejtett történetét visszahelyezte a hadiipar globális narratívájába. Amikre választ keresünk: Hogyan viszonyulnak a közelmúlt társadalmi változásai a hidegháborús félelmekhez? A reprezentáció hiánya milyen hatással lehet egy település jelenére és jövőjére? Mennyire tud megszabadulni egy közösség az álcázás és az elfedés berögzült szokásaitól? Mire vagyunk képesek a titok megőrzésének érdekében?
A történet teljes megértésének lehetetlensége (a politikai terheltség és hadititkok) miatt nem az empirikus feldolgozásra, hanem az átélhetőségre helyezzük a hangsúlyt. Ennek megfelelően nem dokumentarista, hanem lazább, poétikusabb szituációt hozunk létre, hogy a néző új szempontból tekinthessen rá a fegyverkezés történetére. Installációnk filmünk kiegészítéseként készül, így a térben használandó összes installációs és festészeti elem a történet egy-egy kiemelt pontjára utal.
A projekt ezen fejezete párhuzamosan az OFF Biennálé Budapest keretében a Be impossible, demand the real c. kiállításon is látható volt. A vetíttet filmek más installációs elemekkel kiegészülve jelentek meg.
