Sipos Eszter: Notesz lapok

A napló talán az egyik legszemélyesebb tárgyunk, egy belső világ tárgyiasult formája, mégis kötődik a korhoz, amelyben íródik, annak dokumentuma. Miért? Kihez írjuk? Ez mindig kérdés marad. Fiktív beszélgetést folytatunk, időnként visszaolvassuk: mikor, mi és hogyan történt? Kiírjuk a nehézségeket, a titkokat, így valamennyire megkönnyebbülünk. Ezeknek az érzéseknek vizuális megfogalmazásai a festett naplók, ahol az események és megfigyelések képi tartalommal együtt jelennek meg.

Az írásmódunk elmond rólunk valamit. Meghatározó, hogy mi történik velünk, bár ez a körülményeinktől is függ, de a lényeg mégis, hogy mi a véleményünk a megélt dolgokról, a hallott hírekről, az általunk ismert létről.

Különösen kötődtem az egyik naplómhoz. Egy utazásom során vettem, akkor kezdtem bele írni. Ebből az ornamentikával borított, sárgalapos darabból született az első sorozatom. Fogtam és felnagyítottam minden részletével együtt. Az ezt követő naplósorozatom darabjai már nyithatóak és csukhatóak lettek. Szerettem volna, ha a titok, amely egy könyvszerű tárgy felnyitásában ott van, az a napló-objektjeimen is élményszerű maradna.