Horváth Csaba & Sipos Eszter közös public art projekt
A IX. kerületben is jellemző az építőipari beruházások nyomán megjelenő vendégmunkások egyszerre nagyon hangsúlyos, mégis láthatatlan jelenléte. A környék köztereit használva lépten-nyomon halljuk a beszélgetéseiket, történeteiket, amik mesélnek arról a sajátos életformáról, amely a kerület átutazóivá tette őket. Sokszor akár hónapokat is eltöltenek itt anélkül, hogy a rövid szociális interakciókon kívül bármilyen kapcsolódást alakítanának ki a hellyel, ahol dolgoznak. Ezzel a jelenséggel, az ő történeteikkel foglalkozott a a projektünk.
A public art mű két elemből áll, egyrészt két szoborelemből, másrészt a belőlük szóló hanginstallációból. A két felnagyított, – és a vázzal a talajtól elemelt – munkavédelmi sisakból párbeszédet hallunk, amelyet a kerületben gyűjtött és célzott interjúk alapján írunk, párbeszédes formában. A párbeszédek nem folyamatos szöveget alkotnak, hanem körülbelül 45 percnyi ismétlődő anyagot, amely összességébe 10-14 darab hosszabb rövidebb, szünetekkel megszakított részből állt. Nagyon fontos volt, hogy a dokumentarista szándékon túl szórakoztató párbeszédek megírása is volt a cél. Olyanoké, amelyek érdemesek arra, hogy a park használói, a padokon ülők lehetőség szerint hosszan hallgassák őket.
